Hozok egy kis nyarat a télbe. Elmesélem nektek a mi esküvőnk történetét...

Mint a lányok nagy többségének, már kiskorom óta voltak képek a fejemben az esküvőm napjáról, bár akkor még "arctalan" férjem volt. Vagy talán az akkori kedvenc színészem arca lebegett a szemeim előtt, Freddie Prinze Jr.-é. Akkor ő volt álmaim férfija. Aztán volt Johnny Depp, Orlando Bloom, Brad Pitt, és még sorolhatnám.
Aztán 2004 nyarán találkoztam Vele. Ő az igazi, ezt akkor is tudtam. Ő nem így gondolta, de ez egy másik történet, nem untatnálak vele, Kedves Olvasó. Talán majd egy másik alkalommal.
2009 októberében kérte meg a kezemet az én drága (most már) férjem, de akkor még olyan fiatal voltam, hogy megbeszéltük várunk még egy-két évet. Aztán 2011-ben megbeszéltük, hogy eljött az ideje az esküvőnek is, és jövőre megtartjuk, így elkezdtünk spórolni. Azt mind a ketten tudtuk, hogy nem szeretnénk, ha a szülők fizetnének, így igyekeztünk mindent megoldani magunk. Azt hiszem ez sikerült is.
Sokat járkáltunk, agyaltunk, nézelődtünk, mit és hogyan kellene. Az évszakot tudtuk, mert nálam a téli esküvő csak úgy jöhetett volna szóba, ha garantálják a havat. De ez nem ment, így maradt a nyár. Tavasz és ősz sajnos nem nagyon van mostanság, így az kimaradt a számításból. Nem szerettünk volna elázni tavasszal, és az őszi eső sem lett volna kedvünkre való, közel 100 vendéggel, szép fehér ruhában. Így bíztunk egy szép, közepesen meleg nyári napban. Szerencsére bejött.
2011-ben nem sok mindent tudtunk tenni a lagzival kapcsolatban, csak beszélgettünk róla. A polgári szertartáshoz az időpontot csak 6 hónappal az esküvő előtt lehet lefoglalni, és nekünk szinte minden attól függött. A másik aminek egyeznie kellett, az a MOM Kulturális Központ szabad időpontjai voltak. A kettő metszete volt a mi napunk, 2012.06.23.szombat.

2012 elején belevetettem magam a szerevezésbe. Lefoglaltam a XIII. kerületi önkormányzatban egy időpontot, majd átsétáltam a Béke téren álló csodás templomba, hogy megtudjam mi szükséges ahhoz, hogy templomban is kimondhassuk azt a bizonyos igen-t. Ott feliratkoztam jegyesoktatásra a vőlegényemmel. Minden péntek este, majdnem 3 hónapon keresztül ott ültünk, és ittuk Róbert atya szavait. Az én drága vőlegényemnek meg is kellett keresztelkednie ahhoz, hogy lehessen templomi esküvőnk, így neki külön köszönet, minden erőfeszítésért.[öröm volt megszabadulni 28 év bűneitől, szerk.]
Miután itt is mindent elintéztem, lefoglaltam a MOM Kulturális Központ Kupola Termét is, és lebeszéltem Szrogh Lászlóval (MOM Café vezetőjével) az ételek-italok szolgáltatására vonatkozó részeket is. 
Ezzel igazából a legfontosabb dolgok meg is voltak.
Innen már csak a körítés volt hátra... Kitalálni, mi az, ami mutatós, ötletes és viszonylag gazdaságos dekoráció. A narancs, citrom és lime "használata" mellett döntöttem. Így a színek már adottak voltak, fehér abrosz,narancs színű futó az asztalon. Fehér székszoknya, zöld masnival, zöld és narancsszín mécsestartók, citromsárga, zöld és narancsszínű virágok. A dekorációt hosszú magas vázákban képzeltem, melyek narancs, citrom és lime szeletekkel voltak díszítve. A lépcső korlátjára péntek este feltekertem csodás tündérfényeket, majd zöld organzát, és végül néhány helyre narancssárga masnit kötöttem. A dekor kész is volt. A csokromat és a vázák tetején lévő kis virágdíszeket virágos készítette (de mi is meg tudtuk volna csinálni, tehát szinte bárki által elkészíthető, némi türelem és kézügyesség segítségével. - VIRÁGPIAC! -vizes oázis, számunkra kedves virágok, a csokorhoz szép szalag, kreativitás, idő és kész is.), a többit a barátnőimmel én csináltam.
A vendégek minden asztalon egy eldobható fényképezőgéppel találkozhattak, melyeket azért tettünk ki, hogy ők is megörökíthessék a számukra kedvenc/legjobb pillanatokat egymásról, rólunk, magukról vagy arról ami éppen eszükbe jutott...  Születtek érdekes fotók, meg kell mondjam :)
A koszorúslányaim ruháit egy drága családi barátnő csinálta, aki varrónő is egyben. Én megvettem az anyagot nagykereskedésben, a lányok pedig kiválasztották milyen fazont szeretnének.
A következő nagy kérdés az volt, hogy legyen-e fotós, és ki legyen, illetve legyen-e vőfély/ceremóniamester, és ki legyen. Internet. Koromból adódóan igen kevés (konkrétan nincs) ismerősöm van akinek volt esküvője, így csak az internetet tudtam böngészni. Leírások, referenciák és szimpátia alapján választottunk. Akkor úgy éreztük jól döntöttünk és nem csinálnánk másképp, bár most van más olyan fotós is akit szívesen választottunk volna (ha akkor megtaláljuk) Ha érdekel nálunk kik voltak, írj privátban az eskuvolaz@gmail.com címre. Szívesen megadok minden információt.
Voltunk esküvőkiállításon is, nem is egyszer. Ott találkoztunk videósokkal, akik rendkívül szimpatikusak voltak. Ár/érték arányban jobban megérte mint a fotó, ezt el kell mondjam. Kaptunk egy nagyjából 4 perces összefoglalót a legszebb pillanatokról a nagy napon (ennek a linkjét is email-ben tudjátok kérni, ha kíváncsiak vagytok rá), és egy majdnem 3 órás videót is. Azt mondjuk elmondták, hogy általában egy esküvőről 1-1,5 órás anyagot szoktak készíteni, de nálunk nem tudtak már mit kivágni a filmből... Túl sok volt a történés :)
Mi, az esküvő levezénylésére és összefogására végül ceremóniamestert választottunk, mert a vőfély nem illett volna a "modern" hangulathoz.
A zenét DJ szolgáltatta, de egy meglepetés együttest is "kaptunk" édesapámtól. A Tabula Rázók nevezetű zenekar játszott a vacsora végétől körülbelül tizenegyig, éjfélig. Remek hangulatot varázsoltak. (Ezúton is köszönöm nekik!) Előtte és utána a DJ "zenélt".
Volt első tánc, gyertyafény keringő, menyasszony tánc és persze buli hajnalig.
A gyertyafény keringő után megérkezett a tortánk melyet a Daubner Cukrászdából rendeltünk, egyszerű, fehér alapon citrom narancs és zöld színű marcipánvirágokkal díszített 4 szintes volt, tortadísszel a tetején. Az íze mennyei volt. Bár én csak a puncstortát kóstoltam sajnos. Volt még narancsos trüffel és meggyes csoki. Valahogy azokról lemaradtam.
A ruhámról már írtam egy korábbi bejegyzésben, így azt most nem írnám le megint.
A sminket egy profi csinálta, a hajamat szintén, bár ez utóbbiról megvolt a saját elképzelésem, és szerencsére ezt sikerült is megvalósítani.
A nap csodásan sikerült, bár ehhez kellettek a lelkes vendégek és a szorgos "személyzet".
Itt egy kis montázs a nagy napunk dekorációjáról.